egy index margójára

Kész, vége.

Befejeztem.

Leállamvizsgáztam.

Elvégeztem egy egyetemi szakot.

Lesz diplomám.

(Tudom, nem érek vele semmit, blabla. NEKEM sokat ér.)

au revoir 2009

Minden szilveszter táján szoktam írni beszámolót, összefoglalót az óévről.

Nem nagy kunszt, tudom, mindenki így csinálja.

Van is kedvem hozzá, meg nagyon nincs is.

Azt hiszem, még mindig nem tudnék higgadtan megfogalmazni... nagyon sok dolgot.

De voltak ennek az évnek pozitív hozdékai is.

Szeretem az új otthonom! Az albérletem. Imádom az ágyat benne, a piros kanapékat, a gyönyörű kilátást, a szembeszomszédok ablakbanülő macskáit. A szomszéd utcákat. A HÉVet.

Hogy sokkal többet lehetek egyedül. (Korábban sosem laktam egyedül, de már fél éve, hogy itt vagyok.) Hogy akkor szól a zene, ha én akarom, és ha nem akarom, csend van egész nap. Hogy nem szól a tévé. Be se kapcsolom.

Szeretem a konyhát, még mosogatni is jó itt. És a kerekasztalt.

Önálló lettem, felnőtt lettem.

Kisült, hogy az ilyen kis álombogár is, mint én, képes megállni a lábán. Egyedül.

Apránként helyreállt a megtépázott önbizalmam. Elkezdtem valami nagyon újat.

Kész lett egy szakdogám.

Nagyon sokat voltam egyedül.

És nagyon jó volt.

Adatközlő

shhh

Nya.hát.

Hogy milyen kiválóan el lehet szerelmeskedni az időt, ha az emberhosszú idő után netközelbe kerül!

Nesze neked két nap szakdogaíró szabadnap.

Ilyenkor úúgy utálom magam.

(Persze tény, hogy egy csapásra sokkal tájékozottabbá válok a világ dolgaiban.)

Skizo

Éjszakába nyúlóan meggydzsemet készíteni jó, de veszélyes: ki tudná megállni este tízkor, hogy torkoskodjon a fakanálról, merőkanálról és a lábos falán maradtakból...

És amúgy is ambivalens: savanyú és édes.

B.E.E.

Megvan az utolsó szigorlatom az egyetemen. Szám szerint ez a kilencedik volt.

És durva. És ötös lett.

És értelemszerűen nem a magyaron történt.

És a múltkor írt magyaros szigorlat is ötös lett. Éljen Bret Easton Ellis, és a minimalista próza!

Ma

Újabb történelmi jelentőségű események!

Ma ugyanis leszigorlatoztam a magyar szakon irodalomból (2. ir.szig.) és ezzel lezárult egy korszak. Nincs több tárgyam a szakon. Ez már a második szak, amiről ezt elmondhatom. :)

Maradt a szakdolgozati konzultáció (amit mint tudjuk, senki sem vesz komolyan), az is csak azért, hogy aktív legyen a köv. félévem magyar szakon is. Erre azért van szükségem, hogy a tanítási gyakorlat (ami nem a szakos képzéshez, hanem a tanárképzéshez tartozik, külön végzettséget ad) alatt ne kelljen átvennie a másik Karnak.

Nincs több tárgyam! Megvannak még a speckollok is, a választható tárgyak is, minden...
A francia szak esetében ennek örültem, most szomorú vagyok. A kedvenc szakom volt a magyar.
Rossz érzés, hiányozni fognak a jófej nyelvésztanárok (a nyelvészettel már az előző félévben végeztem). És a jó hangulatú irodalomórák is, nagyon sok jófej emberrel ismerkedtem össze. És azok a végtelen könyvtárazások, hmmm... (na, ez nem fog hiányozni:), pláne, hogy sose szabadulok meg tőle:)

A másik történelmi esemény: új családtag! :) Apuék beújítottak egy kiscicalányt, kábé másfél maroknyi öntudat. :) Jó úton halad a macskává válás felé. 

szélcsend

Annyira sok minden történik velem, és annyira semmi...

Voltunk pl. művészmoziban,  Ember a magasbanon, ami minden szempontból nagyon bejött, néztünk itthon is mindenféle filmeket, olvastam, tanultam, dolgoztam sokat, állandó leckéket veszek embertanból, magamon elmélkedek, kutyákba, macskákba, nyulakba, mókusokba és madarakba szerelmesedek, utazok, barátkozom, ismerkedem...

Nyilván ti sem gondoljátok, hogy azért, mert nem írom le, nem történik semmi velem.

Nagyon fontos utakon halad nesztelenül az életem.

Kérdőív

Van nekem egy hevenyészett fórumozással kapcsolatos kérdőívem:

Aki ismerte a blogosat, annak nem lesz benne semmi meglepő, de lécci töltsétek ki, mert mindenféle fórumozás számít!