back to basics

ejha

mi ütött szöget kis fejembe?

Hogy újra írni kéne.

(persze nem itt, máshol, naná, mindig ez van)

Ez akkor azt jelenti, hogy tényleg kezd minden a helyére kerülni?

 

Mert igen, jelentem,

és felvállalom, hogy kisebb-nagyobb hajtűkanyarok után ugyan,

de az élet azért volt oly kedves, és kikupálódott, és

 

júniusban férjhez mentem! :)

és immáron nem csak diplomás, szépésjó új munkahelyen dolgozó nőci vagyok, de férjezett asszony lettem. Valamint ugyebár ne feledjük, hogy résztulajdonosa lettem egy autónak. Kicsi, használt, cuki, miénk.

Ja, és úgy tűnik, ha akarom, tudok főzni. :)

Apropó

Volt nekem egy diplomaosztóm két hete.

Az új munkahelyemről szaladtam ki egy napfényes csütörtök délután átvenni az oklevelet.

Aztán meg sokéves lettem, volt meglepibulim, kedves ismerősökkel, sok-sok ajándékkal, finom enni-innivalóval.

Zajlódunk.

egy index margójára

Kész, vége.

Befejeztem.

 

Leállamvizsgáztam.

 

Elvégeztem egy egyetemi szakot.

Lesz diplomám.

(Tudom, nem érek vele semmit, blabla. NEKEM sokat ér.)

au revoir 2009

Minden szilveszter táján szoktam írni beszámolót, összefoglalót az óévről.

Nem nagy kunszt, tudom, mindenki így csinálja.

 

Van is kedvem hozzá, meg nagyon nincs is.

Azt hiszem, még mindig nem tudnék higgadtan megfogalmazni... nagyon sok dolgot.

 

De voltak ennek az évnek pozitív hozdékai is.

Szeretem az új otthonom! Az albérletem. Imádom az ágyat benne, a piros kanapékat, a gyönyörű kilátást, a szembeszomszédok ablakbanülő macskáit. A szomszéd utcákat. A HÉVet.

Hogy sokkal többet lehetek egyedül. (Korábban sosem laktam egyedül, de már fél éve, hogy itt vagyok.) Hogy akkor szól a zene, ha én akarom, és ha nem akarom, csend van egész nap. Hogy nem szól a tévé. Be se kapcsolom.

Szeretem a konyhát, még mosogatni is jó itt. És a kerekasztalt.

Önálló lettem, felnőtt lettem.

Kisült, hogy az ilyen kis álombogár is, mint én, képes megállni a lábán. Egyedül.

Apránként helyreállt a megtépázott önbizalmam. Elkezdtem valami nagyon újat.

Kész lett egy szakdogám.

 

Nagyon sokat voltam egyedül.

És nagyon jó volt.

Adatközlő

Az olvasással kapcsolatos kérdőívem kitöltői között találtam egy lelkipásztort. Vicces látni, hogy miket olvas. Nem mintha bármi furcsa lenne benne, csak ezzel tulajdonképpen belesek az otthonába, a személyes, hétköznapi gondolataiba. Ugyanez történik a harmincakárhány menedzser, ügyintéző, adminisztrátor, stb. esetében is, csak abban valahogy nincs semmi különleges.

shhh

éppen nagyon szakdolgozom, de édes freudi elgépelésemet muszáj rögzítenem: jadviga párája ...

Nya.hát.

Hogy milyen kiválóan el lehet szerelmeskedni az időt, ha az emberhosszú idő után netközelbe kerül!

Nesze neked két nap szakdogaíró szabadnap.

 

Ilyenkor úúgy utálom magam.

 

(Persze tény, hogy egy csapásra sokkal tájékozottabbá válok a világ dolgaiban.)

Skizo

Éjszakába nyúlóan meggydzsemet készíteni jó, de veszélyes: ki tudná megállni este tízkor, hogy torkoskodjon a fakanálról, merőkanálról és a lábos falán maradtakból...

És amúgy is ambivalens: savanyú és édes.

 

 

B.E.E.

Megvan az utolsó szigorlatom az egyetemen. Szám szerint ez a kilencedik volt.

És durva. És ötös lett.

És értelemszerűen nem a magyaron történt.

 

És a múltkor írt magyaros szigorlat is ötös lett. Éljen Bret Easton Ellis, és a minimalista próza!

Ma

Újabb történelmi jelentőségű események!

Ma ugyanis leszigorlatoztam a magyar szakon irodalomból (2. ir.szig.) és ezzel lezárult egy korszak. Nincs több tárgyam a szakon. Ez már a második szak, amiről ezt elmondhatom. :)

Maradt a szakdolgozati konzultáció (amit mint tudjuk, senki sem vesz komolyan), az is csak azért, hogy aktív legyen a köv. félévem magyar szakon is. Erre azért van szükségem, hogy a tanítási gyakorlat (ami nem a szakos képzéshez, hanem a tanárképzéshez tartozik, külön végzettséget ad) alatt ne kelljen átvennie a másik Karnak.

 

Nincs több tárgyam! Megvannak még a speckollok is, a választható tárgyak is, minden...
A francia szak esetében ennek örültem, most szomorú vagyok. A kedvenc szakom volt a magyar.
Rossz érzés, hiányozni fognak a jófej nyelvésztanárok (a nyelvészettel már az előző félévben végeztem). És a jó hangulatú irodalomórák is, nagyon sok jófej emberrel ismerkedtem össze. És azok a végtelen könyvtárazások, hmmm... (na, ez nem fog hiányozni:), pláne, hogy sose szabadulok meg tőle:)

 

A másik történelmi esemény: új családtag! :) Apuék beújítottak egy kiscicalányt, kábé másfél maroknyi öntudat. :) Jó úton halad a macskává válás felé. 

szélcsend

Annyira sok minden történik velem, és annyira semmi...

Voltunk pl. művészmoziban,  Ember a magasbanon, ami minden szempontból nagyon bejött, néztünk itthon is mindenféle filmeket, olvastam, tanultam, dolgoztam sokat, állandó leckéket veszek embertanból, magamon elmélkedek, kutyákba, macskákba, nyulakba, mókusokba és madarakba szerelmesedek, utazok, barátkozom, ismerkedem...

 

Nyilván ti sem gondoljátok, hogy azért, mert nem írom le, nem történik semmi velem.

Nagyon fontos utakon halad nesztelenül az életem.

Kérdőív

Van nekem egy hevenyészett fórumozással kapcsolatos kérdőívem:

 

http://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=cjktVHVBNFdI%20aFRWTUhXemlJY2I1QUE6MA..

 

Aki ismerte a blogosat, annak nem lesz benne semmi meglepő, de lécci töltsétek ki, mert mindenféle fórumozás számít!

Hm. Április

Van új mobilom. Az előző baleset áldozata lett. Ma tésztasalátát remekeltem. Olvastam sokat és mindenfélét mostanában. Bret Easton Ellist, Mary Hoopert, Szabó Magdát, Kosztolányit. Mondom, mindenfélét. Kaptam sok dicséretet barátoktól és ismerősöktől. Sopronban nyaraltam majdnem egy hetet. Kreatívkodtam. Vezettem. Rendszereztem. Megismertem magam egy új oldalamról.

március 16-22

Nézzük, mi történt a múlt héten:

Hétfőn volt suli és tanítás és suli és munka, majd a kedvenc kolleginához mentem pótszülinapi sütizésre, házipizzázásra és lakásátrendezésre. Ott aludtam,

majd másnap reggel kaptam finom kávét és mentünk együtt (villamossal) dolgozni. Munka után siettem haza, elláttam a nyulat, hajatmostam és egyéb piperészkedéseket végeztem, s futottam vissza Pestre, ahol kevés ismerőssel és több ismeretlennel együtt activity-bulit tartottunk és rötyögtünk sokat, sokáig, ott aludtam,

majd szerdán korán mentem dolgozni (kékmetróval), dolgoztam nagyonrengetegsokat, ebédeltem a pasival, aztán megint dolgoztam hűdehajde, majd este végül hazamentem szülőket látogatni, családnál vacsorázni, majd nyulat vakarászni, tanulni, olvasni és keveset aludni,

hogy aztán csütörtökön reggel nehezen keljek, majd egész nap az egyetemen senyvedjek, pasival ebédeljek, tanítsak és kora délután hipergyorsan megérkezzek kollegináékhoz lakást-kutyát-macskát őrizni és rendetlenkedni távollétük idejére,

hogy péntek reggel cukikutyival nagyot sétáljak a hajnali hétágranapsütésben, pikkpakk beérjek a melóba és csuhajsokat dolgozzak és olvassak, pasival ebédeljek és késő estig dolgozzak, este vacsit készítsek és kutyát sétáltassak,

szombat reggel kutyaséta, nagygenerál, pasival természettudományi muzéum, napsütéses autókázás, finom ebéd, Westendben fagyi, korzózás és mozi ( Kétely), majd boltbamenetel, állatellátás és séta, végül este megint máshol (másoknál) pasival alvás ill. tévében filmnézés...

vasárnap kutyaséta, állatkaszolgálat, nagy mekisreggeli a szikrázó napsütésben, autókázás, shoppingolás Érden (eredmény: 4 nadrág, 1 szoknya, 1 póló, egy mellényke, egy pár cipő és egy bioszatyor), családi ebéd a másik családnál,  aztán hazatérés, mosás, pakolászás, egy kisebb nagybevásárlás a teszkóban, később autóban epressörözés, cukrászdázás Érden a Patakiban, aztán végre egy otthoni félszemmel bridzsitdzsonszot nézős pizzarendeléses fáradt vasárnap este...

Nagyot aludtam utána. :)

Mostanság

Egyébként az elmúlt hetekben voltam Anna Kareninán, A testőrön, moziban a Made In Hungarián, Coraline-on, a Nem kellesz eléggé-n...

Elolvastam Coraline-t könyvben is, és belekezdtem egyszerre több könyvbe is, még nem tudom, a végükre érek-e valaha... :) 

Szülinapi aji

Be volt nekem ígérve, hogy születésnapomra valami ékes holmit kapok, csak a közel két hetes betegségem miatt nem tudtunk elmenni kiválasztani.

Tegnap végre nekivágtunk, és találtunk a Westendben egy cuki kis ékszerüzletet, ahol most 25% kedvezménnyel lehet ezüstékszert kapni. :) Eredetileg nem ezüstöt kerestünk, de valami döbbenet, hogy mennyire nincs arany és fehérarany gyűrűkből választék! Egyszerűt szerettem volna, amit hordhatok minden nap, nem akad bele mindenbe és nem kell állandóan javíttatni vinnem, tehát nem kövesre vágytam, vagy csak kis kövesre... Kábé mindenhol hülyének kéztek, hogy de most a köves a divat. És??? Nem mindenki követi a divatot. (Hozzáteszem ezer helyen voltunk, és nem csak a Westendben, nem csak Pesten).
Aztán találtunk egy boltot, és a kirakatban megláttam, hogy ezüstgyűrűkből micsoda mindenféle formák vannak.. :) Jó ideig válogattam...

És végül...

Kaptam potom pénzért egy gyűrűt, egy láncot és egy medált. :)

 

 

1. nap

Úgy terveztem, hogy ma nagytakarítással ütöm agyon az időt, hiszen tennivaló van bőven, és legalább közben nem kell gondolkodni. Általában a takarítás után jobb kedvem lesz, mert ügyesokosnak érzem magam és büszke vagyok rá, hogy ilyen szépen megcsináltam.

De aztán a lendületem olyan 10 óta fogyatkozni látszott (8kor kezdtem), mert igaz, hogy sokat haladtam, de csak még inkább látom, hogy mennyi mindent kellene még csinálni. Ez a nagytakarítás hátránya: az utolsó sarokig mindent le akarsz súrolni csillivillire, minden kacatot portalanítani és így tovább. Gondoltam, egy kis zene lendít majd a hangulatomon, betettem egy Strauss cédét, tök jó dallamos, vidámítania kellene, de valahogy mégse megy.

Egyébként a reggeli teendőket (mint mosakodás, öltözés és reggeli) kihagytam, így most pizsiben takarítok és időről időre kiugrom a konyhába bekapni egy kókuszgolyót.

Tituszka egy darabig élvezte a felfordulást, de amikor rájött, hogy az a sok érdekes cucc nem azért van szanaszéjjel, hogy ő megrágcsálja, az ő kedve is elment az egésztől.

Úgy hallom, kész a második adag mosás is. Remélem nem sikerült összemosnom az új terítő színét. Megyek, délig elhárítom a káoszt, aztán ebéd és utána lazítás: olvasni fogok, sorozatot vagy filmet nézni (még kitalálom), nassolni,  és ha nagyon süt a nap, esetleg teszek egy rövid egészségügyi sétát. Este pedig kényeztető nagygenerál, többek között manikűr.

-----------------------------------------------------------------

Pozitív update (14:56):

 

A terítő túlélte.

A napocska süt.

És én olyan nagyon fantörpikus vagyok, hogy dolgoztam is másfél órát: belekezdtem egy művtöris cikk fordításába. Egész izgi.

 

----------------------------------------------------------------

Kapcsolgattam ma a tévét, ez ment:

     http://www.youtube.com/watch?v=3WkXPPLiZOY

 

 

Nőnap

Az utóbbi napok a teljes semmittevés jegyében teltek. Ettünk mindenféle finomat, tévéztünk, neteztünk, nyulaztunk, én varrogattam is.

Sajnos máshoz nem is lett volna erőm. Néztem Nigellát és Jamiet, kedvenc sorozatokat, és négy filmet:

 

Holiday - mert a gondtalanság pihentető.

Mézengúz - mert bennünk él még a gyerek. (és imádom a mézet)

Bakancslista - mert tartalmas és szép.

Evan, a mindenható -  Lauren Graham és az állatkák miatt.

 

Kicsit felületesek talán, de lábadozáshoz épp megfelelőek.

24

Boldog születésnapom nagyszabású betegeskedéssel telt.

Pocsékul vagyok. Minden szempontból.

És az, hogy a problémáim halmozottak, nyilván lelki okokból fakad.

De pozitív, hogy a nyulam cuki, és tegnap jött fizu, így elmehettem gyógyszereket kiváltani.

Jó helyen vannak itt a titkaim?

Úgy sejtem, mostanában ha írok valamit, napok telnek el, mire az első olvasó megérkezik rá.

Tulajdonképpen tehát teljes őszinteséggel írhatnék bármiről.

Fel akartam oldani a titkosítást a blogról, de már ez sem tűnik jó ötletnek.

Legszívesebben meglépnék innen, és nem hagynék üzenetet senkinek. A legfelszabadultabban azokban az időkben blogoltam, amikor még senkit sem ismertem a világhálóról.  Minél több mindent tudtok rólam, annál kevesebb kedvem van leírni a gondolataimat.

Ez azt jelenti, hogy félek közel engedni magamhoz az embereket? 
Eléggé úgy tűnik.
Mindig bezárkózva éltem(ez hülyén hangzik ilyen fiatalon, de igaz), a valódi énem, amennyire egyáltalán megismerhető, még a családtagjaim számára is rejtély, a párom az egyetlen talán, aki kapiskálja, ki is vagyok.
Mondhatni kiismert.
Tudja, legalábbis többnyire jól behatárolja, hogy mire milyen reakcióm lesz. 

Ma viszont úgy érzem, nem csak neki, de önmagamnak is meglepetéseket fogok okozni hamarosan. De nem vagyok benne biztos, hogy szeretem ezt az új, meglepő nőt, aki születőben van. Igaz, a régit se szerettem.